2015. december 11., péntek

Második

-Mi a baj? -kapta rám a tekintetét.
-Hát... -és elsírtam magam. Konkrétan leszartam az ,idegen' srácokat.- Chris kirúgott...!
-Jajj, húgi, nincs gond... -ölelt át, újból.- Megoldjuk...
-Sajnálom... Nagyon nagyot csalódtál bennem. Ugye!?
-Nem, ezt honnan vetted? -nevetett fel Peti.- Ez... megesik. -vont vállat.
-De, nem is haragszol? -törölgettem az arcom, a takaróba burkolózva.
-Nem, Sári, tudom, hogy mindent megteszel azért, hogy mi gond nélkül megéljünk, de, ha én egy kicsit kevesebbet járok majd bulizni, meg ilyesmi, -köhécselt- akkor menni fog, az én fizetésemből is!
-Remélem...
-Szükséged van egy-két szabad hétre. Tudom! -állt fel mellőlem.- Kértek valamit inni? -nyitotta ki a hűtőt és kérdezte a fiúktól.
-Ja, én kaphatok olyan teát? -mutogatott Calum.
-Perzse! Ez az egyetlen dolog a tésztán kívül, amit tudok főzni... -dicsekedett Peet.
-Hűha! Én erre nem biztos, hogy büszke lennék! -nevettem fel.- na, majd én főzök nektek... -dörzsöltem a szemeim és léptem oda a tűzhelyhez és forraltam vizet.
-Sarah, szerintem inkább ülj le. -szólt Michael.
-Jól vagyok! -legyintettem.
-Húgi, öltözz át, majd utána megcsinálod. Tiszta víz a ruhád! -irányított Peti a szobám felé.
-Ne csinálj addig semmit, mert akkor már házat is keresnünk kell, nem csak munkát. -morogtam, mire a srácok felröhögtek.
Egy fekete nadrágot, egy fekete pólót vettem fel, a kedvenc pulcsimmal.




-Neem! Hülyéskedsz!? -nevetett Peti, Luke kérdésére.
-Én biztosan! -mondta Michael.
-Mi a téma? -kérdeztem, miközben újra nekiálltam a teának.
-Semmi! -vágta rá Ashton, talán túl gyorsan is.
-Ha nem fájna ennyire a fejem, tuti kifaggatnálak titeket... -kötöttem kontyba a hajam.
-Segítek! -pattant fel Luke.
-Légyszi, vegyél ki öt bögrét a jobb felső szekrényből! -biccentettem a poharas szekrényke felé.
-Oké... -ment el mellettem. Közben végig simította a hátam. Először azt hittem, véletlen volt, a kevéske hely miatt. De, mikor már másodszorra is így csinált, szorosan hozzám simulva, szóvá tettem neki:- Öm... Luke, ha nem férsz el, szólj, nyugodtan és akkor arrébb húzom az asztalt!
-Elférek. -mondta természetesen.
-Milyen teát kértek? -kérdeztem ingerültebben.

***

-Sarah, minden oké? Peti szólt, mi van. Éppen fotózáson voltam, nem tudtam eljönni róla... -rontott be kopogás nélkül Lauren a lakásba.
-Szia! -öleltem meg.- Jó, hogy jössz, megőrjítenek! -néztem megvetően a fiúkra, akik pasis poénokkal próbálták elütni az időt. 
-De ismerősek vagytok... -méregette a srácokat. Szinte azonnal felsikoltott.- 5SOS! Jesszusooom!! 
-Na, végre, már azt hittem, senki sem ismer fel. -nevetett Calum.
-Egós.. -forgatta a szemeit Michael.
-Mi van? -ültem le Peti mellé. 
-Nem hiszem el! Kábé... másfél éve  róluk beszélek! 5 Seconds of Summer! Dereng valami? 
-Jaa, már igen, bocs. -mondtam elhaló hangon.
-Mike, tényleg a csokis perec a kedvenc kajád? -fordult a lány Mr. Piroska felé.
-Igeen! -bólogatott.
-Szép lány vagy... Csinálunk egy képet? -halászta elő a telefonját Calum.
-Igen, velem! -húzta magához a bátyám Laurent.
-Haver, ti jártok, vagy, mi van? -pattant fel Calum.
-Nem, csak haverok vagyunk. -rángatta a vállát Peet.
-Na. Hát akkor? 
-Peti, ez csak egy kép! -nevetett Lauren.
-Jó. Legyen. -ült vissza Peti a kanapéra, összefont karokkal, és összehúzott szemöldökökkel. Mint egy kisfiú.
-Na, Peti, ne csináld már! -löktem oldalba.

***

Éjfélkor indultak haza a fiúk. Tök lefárasztottak! Ahjj... Amikor az ember  nyugalomra vágyik, mindig ráakaszkodik a nyakára valaki. Jelen esetben ezek a fura énekes srácok. Meglepő, Peet elég jó fej volt velük. Általában, ha egy fiúval jelenek meg itthon, totál kiakad. Habár, kábé ez utoljára... 6 éve volt. Akkor is a haverom volt az illető. Ilyen egy ,,túlféltő" bátyó. Majdnem olyan, mint egy szuper-aranyos pasi, csak... ezerszer rosszabb. Mindegy. Lényeg, hogy már tök fáradt voltam, mikor még Lauren bejelentette, megmutatná a fotózáson készült képeket. 
Végül nálunk aludt, mert Peti utána még szeretett volna beszélgetni vele. 


***

-Jó reggelt! -köszönt Lauren, fitten és boldogan, reggel, a kanapénkon ücsörögve, Petivel szemben. 
-Sziasztok... -ásítotottam, aztán az órára néztem- Te jó ég! Már fél 9! -kezdtem kapkodni. Aztán, rájöttem, hogy ma ,nem kel mennem dolgozni'. 
-Mi most elmegyünk... valahová, te addig kapcsolódj ki! -kezdett felállni a bátyám, Laurennel együtt.
-Mit csináljak itthon? Egyedül!! -tártam szét a karom.
 -Nem tudom. Szeretlek! -nyomott egy puszit a homlokomra, aztán a barátnőmet magával húzva kiszaladt az ajtón.
-Szia! -intett vissza Lauren.
-Sziasztok... -hunytam le a szemem. Hosszú ideig álltam ott, egy helyben, félkómában, a történteken gondolkodva. Most mi van? Ma Petinek dolgozni kell menni.Akkor, most hova is megy, Laurennel? Ez... annyira zavaros. Innom kell egy teát.
A hó úgy zuhogott, mintha... dézsából öntenék. Vagy, nem is tudom... A legjobb szó rá talán az, hogy nagyon. Tehát, nagyon zuhogott a hó. A szomszéd srácot elnézve, aki éppen havat lapátolt, vagy 8 réteg ruhában, elég hideg lehet. sosem volt még ennyire kitömve, mégis fázott. 
Délben, mikor zacskós levest főztem magamnak, kopogtak.
-Nyitom! -léptem az ajtóhoz.- Te mit keresel itt!? -szaladt ki a számon.


4 megjegyzés:

  1. Hello! ^^

    Nagyon tetszik a történet, fantasztikusan írsz! *_* Egy cserében esetleg benne lennél? :) Blogom: http://goodgirlsarebadgirlsyouknow.blogspot.hu/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Úristen, köszönöm szépeen! <3
      Persze, hogy belemegyek! Ez nem kérdés! :D
      Örülök, hogy tetszik Neked, Te aztán tudod, hogyan dobd fel egy ember szombat estéjét... ;D
      Nagyon köszönöm, még egyszer!
      Puszi!<3
      ~H

      Törlés
  2. Szia!
    Végre el tudtam olvasni, meg lett a linkes papír.
    Nagyon tetszik.
    Írj minél hamarabb!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!
      Miért nem szóltál, elküldtem volna még egyszer! Meglett az órarend is?? Mert, ha nem, az egy kicsit ciki...
      Hamarosan jön a Harmadik, addig is kitartást!
      Puszii :*
      ~H

      Törlés