2015. december 6., vasárnap

Nulladik

*Egy nyomorult munkanap, 14:00, Boston*
-Sarah, megírtad a cikket az új Bestseller-listáról? -rontott be az irodámba kopogás nélkül Chris, a főnököm.
-Igen, átküldöm neked. -pötyögtem a gépemen.
-Remek! -dörzsölte össze a tenyerét.
-Chris, kérhetnék egy kis szünetet? -kérdeztem, ma már harmadszorra.
-Istenem, Sarah, ez ma már a 15.! -nézett a plafonra.- 10 percet kapsz, de a munkaidőd végére plusz egy beharangozót alkarok a tini rovatba! -csapta be az ajtóm.- Ja, -nyitotta újra ki az ajtót.- Örülnék neki, ha az én cikkemmel is végeznél.
Igazán kedves! :( Tehetek én róla, hogy a szerkesztőségünk másfél hónapja elköltözött egy másik épületbe és én kaptam a legkisebb, leghidegebb és ,legmoderntalanabb' irodát!?



Az egészben egy kicsi fűtőtest van, az ablakok  nem zárnak rendesen és megfagyok! :( 
Persze, hogy az embernek 8 óra után 20 perccel megfájdul a feje. 
Felálltam és kiléptem a folyosóra, ahol sokkal melegebb volt, mint az én irodámban. A kávé autómatához léptem és vettem egy tejeskávét. Miközben azt kortyolgattam, a falra felfüggesztett órára néztem. Peti már 2 teljes órája otthon van. Jó neki! Még csak délután két óra, és már most kifogytam az ötletekből. Pedig, ez tényleg nagyon ritkán fordul velem elő! 
Azzal nyugtattam meg magam, hogy már csak 1 óra és 59 perc van a műszakomból. Addig még meg kell írnom Chris titkárnőjének a cikkét a tini rovatba, egy interjút, ami az én feladatom és még egy filmbeharangozót, ami Chrisé. Juhé. :(

*15:45*
-Chris, itt vannak a cikkek! -nyitottam be két kopogás után a bazinaaaagy irodába. Éppen a titkárnőjével... volt elfoglalva. 
-Nem hiszem el, hogy ilyen tapintatlan vagy! -ordított.
-Ne haragudj, én kopogtam, kétszer is... -magyarázkodtam.
-Már egy ideje kihúztad a gyufát! -igazította meg a nyakkendőjét.- És most, amikor mélyen kéne hallgatnod, visszaszájalsz! Ahelyett, hogy dolgoznál, folyamatosan a kávé autómata mellett lazsálsz! 
-Chris, tegnap 3 órával többet itt voltam, ingyen, 4 plusz cikket írtam meg és voltam egy helyszínen fotózni! Az nem is az én feladatom lenne! Ahogy a tini rovat és az ajánlás sem! Nem igaz, hogy nem veszed észre, hogy megszakadok a munkámban! Eltartom Pétert is, az ő fizetéséből ketten nem tudunk megélni, hisz' tudod! Igyekszem. Tényleg! És az a gond, hogy ma ittam 3 kávét! -telt be a pohár. 
-KI VAGY RÚGVA!!! -kiabálta olyan hangosan, hogy beleremegett az ablak. Kirohantam az irodájából és a hisztérikus és dühös bőgésemet visszatartva kapcsoltam ki a gépemet (amit én hoztam be, mert Chris nem volt hajlandó átcipelni a számítógépet ebbe az épületbe!!). Sálamat megkötve, a fülhallgatóm a fülembe dugva rohantam le a lépcsőn és pattantam fel a biciklmre. Közben zuhogni kezdett a hó. Az utak csúszósak voltak, alig láttam el az orromig.Mellesleg, lefagyott az arcom, a könnycseppek miatt. 
Hogy fogunk megélni Peti fizetéséből? Egy nyomorult kávézóban dolgozik! Nagyon gyorsan szereznem kell egy munkát. 
Úristen, hogy mondom el majd Péternek? Tuti kiakad rám, és csalódik majd bennem... :( 
Ahogy ezen gondolkodtam, észre sem vettem, hogy a jelzőlámpa pirosra vált és egy fekete terepjáró csúszik felém. Felsikoltottam, az autó kereke elkaparta  jégen, miközben hosszasan dudált. Elestem. Minden elsötétült. 
-Basszus, elütöttél egy csajt! -ordibált valaki, miután kiszállt a kocsiból. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése