2016. január 14., csütörtök

Ötödik

Hajnalban kipattant a szemem, annyira izgatott voltam az új munkám miatt. :D
-Sári, vigyázz magadra! Minden este hívnod kell, hogy tudjam, hogy jól vagy! Oké? -kérdezte Peti, a nappaliban állva, engem ölelgetve.
-Oké. -nevettem ki.- Szeretlek.
-Én is téged. -engedett el.- Michael azt mondta, eljön érted. -ki sem mondta, kopogtak.- Heló! -fogott kezet Mikey-val.
-Sziasztok! -mosolygott Mikey. Megakadt a tekintete rajtam.
-Mehetünk. -mosolyogtam én is.
-Szia! És, ne felejts el hívni! -nézett rám komolyan a bátyám.
-Nem fogom.
-Vigyázzatok rá! -mondta Peti szigorúan Michaelnek.
-Vigyázok... izé... Vigyázunk rá. -nevetett fel zavartan.
-Ajánlom.
-Na jó, mennünk kell, szia Peti! -nyomtam egy puszit az arcára.- Gyere gyorsan! -húztam magammal Mikey-t.
-Vigyem a táskád? -kérdezte, már az utcán.
-Nem kell, nem nehéz! -legyintettem. A hó szállingózott, néhány kisgyerek szánkózott az út szélén. Olyan meghitt volt az egész. :)- Szereted a gyerekeket?
-Én? Igen. És te?
-Én is nagyon szeretem őket.
-Azt hiszem, egyszer nekem is lesz egy. Vagy kettő. Vagy három... esetleg, négy...
-Mikey! -nevettem ki, ahogy nyitogatta az ujjait.
-Most mi van?  -tárta szét a karjait.
-Semmi.  -legyintettem, visszafogva az idétlen röhögésem.
-Teszünk egy kis kitérőt.  -szólt hirtelen a (mostanában) szőke fiú és megfogta a kezem.  Egy keskeny utcácska felé húzott.  Nem erőszakosan,  csak...  Erősebben.
-Ö...  Mi?  -nevettem zavartan.
-Meghívhatlak egy kakaóra?  -vigyorgott.
-Arra mindig!  -bólintottam rá.
-De ha gondolod,  lehet kávé is...  -magyarázott határozatlanul.
-Jó lesz a kakaó.  -mosolyogtam a zavartságán.
Egy kicsi Starbucksban mentünk be.  Miután lesegítette a kabátom,  kihúzta a székem is.
-Köszönöm szépen!  -néztem fel rá.
-Nincs mit, Sarah.  -vont vállat, arcán esetlen mosollyal.  Lehet, zavarban van?
Rendelt nekünk két kakaót,  aztán beszélgetni kezdett.
-Szóval,  hol is laktatok, mielőtt ide költöztetek?
-Magyarországon.
-Európa.  Ugye?  -ivott bele a pohárba,  ami miatt tiszta tejszínhab lett az orra.
-Van ott valami...  -tört ki beleőlem a nevetés.  Láttam, egyáltalán nem kapcsol,  a reakcióideje az nulla,  úgyhogy fogtam egy szalvétát és letöröltem a habot a hidegtől kipirult arcáról.
-Európa?  -terelte a szót.
-Igen.  Közép-Európa.
-Földrajzból sosem voltam jó.
-Abból én sem.  Inkább a médiával kapcsolatos dolgokat szerettem.  Meg az irodalmat és a nyelvtant.  Én ilyen nyomi voltam.  -halkultam el.
-Nem is!  -vágta rá.- Akkor Ash is nyomi volt?  Jó,  ő rossz példa, mert ő amúgy is nyomi...  De,  szereintem sok srác csípi az intelligens csajokat...
-OMG, azt hiszem, Luke is olyan.  -vágtam a szavába,  megint.
-Ja.  Ő is olyan.  -dőlt hátra kedvetlenül.
-Na mindegy is...  -tettem úgy,  mintha nem is láttam volna.- Mit is szerettél volna mondani?  -ittam ki a poharam.
-Már elfelejtettem.  Bocs.  -ásított.
-Fáradt vagy?
-Egész éjjel egy dalon dolgoztam.
-Hű de jó!  -lelkesedtem fel. - Majd megmutatod nekem is?
-Te leszel az első...  -suttogta. -Kérném a számlát!  -nézett egy éppen mellettünk elhaladó pincérre.
-Parancsoljon,  uram!  -tette le férfi Mikey elé a papírkát.  Michael aláfirkantott egy másik papírt, amit a zsebéből kotort elő,  aztán a pincérnek nyújtotta.
-Mehetünk?  -pillantott rám.
-Ühüm!  -bólogattam.
Felsegítette a kabátom,  és mentünk.
-Kifizetem a kakaóm.  Oké?  -vettem ki a táskámból a tárcám.
-Nem kell!  -rázta a fejét.
-De...  -számoltam.  Nem volt annyim.  Igyekeztem ezt nem mutatni Michaelnek.
-Hagyd csak!  Majd egyszer meghívsz te is.  -mosolygott.- Nincs kedvem sétálni.  -ki sem mondta,  fogott egy taxit.  A baromi nagy házukig nem beszéltünk. -Megjöttünk.  -szállt ki a kocsiból.
-Azta!  -mértem fel a terepet.  Nagy,  puccos háznak tűnt Mikey-ék háza. Nem tévedtem.  Belülről is olyan volt.
-Sziasztok!  -kiabált Calum a nappaliból.  Szinte rögtön hallottam a lépteit.  Megölelgetett,  ahogy Ash is.
-Heló.  -néztem rajtuk végig.  Calum pólója porcukros volt,  Ashnek meg azt hiszem,  vízes volt a haja. - Luke?  -kérdeztem,  mire Michael felsóhajtott.
-Alszik. -szólt Ashton.
-Bill azt mondta,  egyre legkésőbb ott kell lennünk a stúdióban.  -nézett Calum a pólójára. -Fel kell ébreszteni. -nyújtotta ki a nyelvét.
-Ne! -nevettem fel.
-De ez cukoor!! -kiabált,  ahogy Ashton leporolta, illetve lecukrozta a pólót.
-Luke nem fog felkelni. Legalábbis,  én már próbáltam felkelteni sokszor, amióta haverok vagyunk.  -röhögött Ashton.
-Próbáld meg te!  -tolt Calum egy szoba felé.

2 megjegyzés:

  1. Aztadejórészlettmindjártelájulok *.*

    Egészen idáig úgy éreztem, hogy a srácok közül Luke a kedvencem, de most elbizonytalanodtam! :/ Olyan jópofa volt Mikey! :D Ohh.. mindegy is! Az összes szereplő szimpatikus a történetben! ^^ Kíváncsi vagyok hogyan ébresztik fel az alvó Lukey-t! :D :)) Hamar kövit! :* ♥

    Ölel,
    Raven :*

    VálaszTörlés
  2. Jajj nagyon köszönöm a visszajelzésed!!
    Bocsi a sok késésért, de egész héten tanultam... :(
    Lényeg a lényeg, nagyon örülök, hogy tetszett a rész! :'D Sietek a következővel.
    Puszi
    ~H ••

    VálaszTörlés