2016. július 4., hétfő

Kilencedik

-Okés... -néztem Michaelre.
-Ööö... Csak azt akartam mondani, hooogy... -habogott.- Neked jött SMS-ed?
-Azt hiszem, igen. -vettem elő a telefonom.
Mikor megnyitottam az üzenetet, nem hittem a szememnek:

,,Szia :)  Elég bunkó voltam Veled, szeretném jóvá tenni. Várlak a házunkkal szomszédos parkban.
                               x Luke "

-Sarah, minden oké? -kérdezte Mikey,  miután csak meredten néztem a telefont. Válasz helyett az orra alá dugtam a készüléket.
-Luke...-motyogta. Rám emelte a tekintetét.- Menj, és találkozz vele! -sóhajtott.
-Mit szerettél volna mondani? -kérdeztem vissza, miközben elkezdtem összepakolni a cuccaimat.
-Ömm... Csak azt, hogy látom rajtad, unod a filmet, és menjünk inkább haza, vagy együnk valamit. -mondta közömbösen.- De akkor ezek szerint neked tök mindegy, maradok-e vagy sem. -helyezkedett el a székben egy vállmegvonás társaságában.
-Köszi, hogy eljöttél velem, és bocsi, hogy itt hagylak! -búcsúztam el tőle egy öleléssel.- Szia!
-Szia. -nézett fel rám egy pillanatra, majd markolt bele a popcornba.
-Üljön vissza, és fogják be! -morogta egy hapsi a mögöttünk lévő sorból.
-Maga fogja be! -fordult hátra Michael hanyagul és dobta képen a férfit pattogatott kukoricával.
-Nem hallom a filmet!
-Leszarom! -dobálta tovább.Ezzel ellesz egy darabig...
Pár perc múlva a mozi előtt próbáltam taxit fogni. Természetesen sikertelenül. Mint mindig, mikor sietek valahová!
Nem tudok mást tenni mint futólépésben elindulni a találkahely felé.
Jó hűvös van, felveszem a kesztyűm... Benyúlván a zsebembe Luke kesztyűjét húztam ki belőle. Elfejtettem neki visszaadni. Kár, hogy a sapkája nincs nálam...
Mikor a park bejáratához értem, már láttam Luke-ot. Háttal állt, zsebre dugott kezekkel. Amilyen halkan csak tudtam, elindultam felé. Éppen akkor értem oda hozzá, mikor idegesen előrántotta a telefonját.
Csalódottan fordult meg, szemeit még mindig a képernyőn tartva.
-Sarah? -kapta fel a fejét.- Azt hittem, el sem jössz! -mosolyodott el.
-Bocs, hogy késtem, de nem tudtam taxit fogni. -mosolyogtam én is. Megrázta a fejét, mondván, hogy ,,Nem baj.".- Nálam maradt a kesztyűd. -vettem le őket, és nyújtottam felé.
-Tartsd meg! -rántott vállat vidáman.- Na, mehetünk?
-Hová? -kérdeztem kíváncsian.
-Titok. -kacsintott.- Tényleg ne haragudj, én csak... -kezdte, de a szavába vágtam:
-Felejtsük el. Oké? -nézte rá fel, mire ő hálásan bólintott.
-Tudsz korcsolyázni? -kérdezte hirtelen.
-Persze! Peet minden hétvégén elvisz. Múlt héten is voltunk.
-Szuper... -húzta el a száját.
-Miért? -csináltam úgy, mintha nem hallottam volna.
-Arra számítottam, nem tudsz, és akkor bénázhattunk volna ketten.
-Megtanítsalak? -nevettem fel.

***

-Hát ez nagyon csúszik! -kapaszkodott Luke a kori pályánál a korlátba.
-Azért hívják jégnek. 
-Eben semmi logika nincs! -tárta szét egy pillanatra a kezeit, de azonnal visszaváltott 'eredeti' pozitúrájába.
-Megfogjam a kezed? -ajánlottam fel neki. Helyeslőn bólintott, aztán gyengéden megfogta a kezem. Agonizált, végül ellökte magát.- Nos... -állítottam meg magunkat.- Ugyanazon az elven alapul mint a görkorizás. -folytattam tudományosan.
-Görkorcsolyázni tudok! -vigyorodott el, aztán be is mutatta képességét.
Lukenak nagyon jól ment a korizás, de egy pillanatra sem engedte el a kezem. Nem is baj.
-Ezután a kör után eszünk valamit? -kérdezte.
-Együnk hamburgert. Itt szuper finomat csinálnak! -lelkesedtem fel.
-Legyen. -egyezett bele mosolyogva.
-Utálom ezeket a hülyéket! -tört ki belőlem, mikor már vagy az ötödik tag került ki minket úgy, mint valami őrült.
-Nyugi, mindjárt odaérünk a... -kezdte Luke, de egy kori-huligán ellökte, ezáltal elesett, természetesen magával rántva engem is.-Jól vagy? -kérdezte riadtan.- Nem akartalak magammal sodorni! -próbált feltápászkodni.
-Pedig sikerült. Mindenféle téren. -pattantam fel nevetve.- Segítek, gyere! -húztam fel a jégről.
-Kösz. -kezdett nevetni ő is. Kievickéltünk a korcsolya pálya szélére.- Mit is mondtál az előbb?
-Azt, hogy sikerült magaddal sodornod. -füllentettem.
-Nem, azután...
-Én nem mondtam semmit. -ráztam meg a fejem.
-Szerintem nagyon is fontos dolgot mondtál. -húzott magához közelebb. Reakcióidőt nem hagyva megcsókolt. LUKE MEGCSÓKOLT!!



-Luke! -toltam el magamtól. A szemembe nézett. Kénytelen voltam ezen mosolyogni, mire újra lesmárolt. Mostmár viszonoztam.
-A kori pályán nincs csókolózás! -támaszkodott meg mellettünk valaki. Luke szemforgatva nézett oda.
-Ti meg mit kerestek itt? -vonta kérdőre Ashtont és Calumot.
-Randizgatunk. -vékonyította el a hangját Calum, aztán röhögött fel. Ash vállon vágta.
-Téged fejre ejtettek. -mondta komolyan, ugyanakkor lemondóan is.
-Ti tudtok korizni? -kérdezett Luke, újra.
-Nem. Csak azt hittük.-kapaszkodott Calum.
-Megyünk, eszünk valamit. -nevetett Luke, aztán indult el a tömeg felé, fogva a kezem. Visszanéztem a fiúkra. Ashton nem úgy nézett rám, mint ahogy szokott. Inkább olyan volt, mint mikor Peti mérges rám, és büntetően rám néz. Na, pont ezt az érzést keltette fel bennem Ash is. Csak az a helyzet, hogy semmi rosszat nem csináltam -tudtommal.
-Akkor hamburger? -zökkentett ki Luke a büfé előtt állva. Helyeslően bólogattam.- Valami baj van? -engedte el a kezem a hirtelen.
-Nem, dehogy, jól érzem magam. -mosolyogtam rá, és kulcsoltam össze az ujjainkat, mire elvigyorodott.
Nem sokat kellet várni a két hamburgerre és a két forrócsokira, de egy örökkévalóságnak tűnt!
-Szerintem soha nem voltam még ilyen éhes. -haraptam bele végre a hambimba.
-Szerencse, hogy szereted a forrócsokit. Bevallom, csak blöfföltem.
-Hülyéskedsz? Imádom a forrócsokit. -nevettem, aztán rá néztem. Összeakadt a tekintetünk.
Mikor visszamentünk a pályára, Calum és Ashton  ugyanott, ugyanabban a pózban ácsorogtak. Illetve, lógtak a korláton.
-Na végre, itt vagytok! -kapaszkodott Calum 'kézzel-lábbal'.
-Segítsünk? -próbáltam leplezni a vihogásom.
-Jó lenne, ha kivinnétek innen! -pánikolt Ash.
-Ja, tengeri beteg leszek ettől a csúszkorálástól! -bólintott Cal komolyan, mire Luke-al kitörött belőlünk a nevetés.

***
-Engem nem érdekel, veletek mi lesz, vagy most hova mentek, de én sétálok egyet Sarah-val. -jelentette be Luke a kori pálya előtt.
-Gyere, haver, hagyjuk őket romantikázni! -veregette vállon Calum Ashtont.
-Egy pillanat! -szólt Ash Calumnak, aki elhívta mellőlem Lukeot pár szóra.- Most gyorsan elmondom, ameddig Luke beszél Calummal. -kezdett bele mondandójába sietősen.
-Mit? -kérdeztem vissza. nem tetszik ez nekem...
-Az a helyzet, hogy...
-Na, mehetünk? -karolta át a derekamat Luke.
-Igen, egy pillanat, csak Ashton mondani akar éppen valamit. -néztem rá érdeklően, ugyanakkor Lukenak mondtam.
-Hallgatunk. -dugta zsebre mosolyogva Luke a kezeit.
-Ö... -gondolkodott el a fiú.- Csak azt akartam mondani, hogy reggel sokáig szoktunk aludni, de 10 előtt mindenképp kelts fel minket! -villantott mosolyt. Miért nem hiszem neki el, hogy ezt akarta valójában mondani?
-Oké, megbeszéltük. -bólintottam.
Mikor elindultak hazafelé, Ashton egy ,,ezt még meg kell beszélnünk" pillantást vetett felém. Atya ég!

***

Mikor rátértünk a kicsi útra a parkban, zuhogni kezdett a hó, úgyhogy inkább haza jöttünk. Calumék nincsenek itthon, ahogy Michael sem.
Luke főzött nekem kakaót, egészen este fél 11-ig beszéltünk.
Mikor kiléptem a fürdőből, majdnem felsikoltottam.
-Hát te? -kérdeztem Luketól.
-Hiányoztál. -felelt, miközben megtámaszkodott az ágyamon.
-Tíz perce sincs, hogy eljöttem zuhanyozni. -nevettem lágyan és ültem le mellé.
-De akkor is! -ölelt át.- Itt maradhatok? -kérdezte.
-Maradj. -nyomtam egy puszit az arcára. Lekapcsolta a lámpákat és lefeküdt mellém az ágyra.
-Sarah, mondanom kell valamit. -csókolt meg.- Ne haragudj rám...
-Miért haragudnék? -simogattam meg az arcát a sötétben.
-Bűntudatom  van. Nem akartalak megbántani.
-Luke, mondtam, hogy felejtsük el.
-Kérdezhetek valamit? -húzott magához közelebb.
-Kérdezhetsz. -mondtam, de valami zajt halottam a nappaliból.- Hallottad ezt? -pánikoltam be.
-Biztos csak a srácok! -nyugtatgatott. Megint csörömpölt valami, mintha valaki levert volna egy tárgyat.
-Nem hiszem...
-Sarah, nyugi már! -csókolt meg.- Ne foglalkozz vele! -ismételte gesztusát.
-Te csak erre tudsz gondolni? -löktem el magamtól, és pattantam fel. A konyhaszekrényemből elővettem egy serpenyőt, és kilopóztam a nappaliba.- Ki van ott? -kérdeztem félve, mire csak morgott az illető. Felkapcsoltam a villanyt.
-Sarah... -mormogta Mikey, aztán összeesett.
-Úristen! -térdeltem le mellé.- Luke, hívd a mentőket! -kiabáltam.

2 megjegyzés:

  1. URAM ISTEN! MIKEY!!!! :O Neee, remélem semmi komoly! :O OMG.. Ez aztán eseménydús rész volt! *-* Imádom a Sake párost, de... valami bűzlik Luke-kal :// Mit akarhatott Ashton... Most ezen fog pörögni az agyam egész este! :D Meg persze Michael-en :$ Nagyon tetszett ez a fejezet is, mint a többi :3

    Hamar kövit! ♥♥

    Ölel,
    Raven :*

    VálaszTörlés
  2. Sake... Ez tetszik!!
    Sietek vele :)

    Puszi
    ~H

    VálaszTörlés