2016. október 31., hétfő

Tizenharmadik



-Én szeretném elmondani neki. -fordult Luke Ash felé.
-De... -kezdte Ashton, de a szöszi beleszólt:
-Kérlek...
-Jó, rendben. De valami azt súgja, meg fogom bánni, hogy hagyom, te mondd el neki. -dőlt hátra, keresztbe font karokkal.
-És... Nem lehetne, hoogy... -utalt Luke arra, hogy Ashnek le kellene lépnie.
-Tényleg ezt akarod? -kérdezett vissza a bongyori. Lüke csak bólintott.- Legyél vele kíméletes! -parancsolta, majd jelezve, hogy vége a konzultálásuknak, felállt, majd egy bankjegyet csúsztatott felém az asztalon. Szó nélkül ment ki a kávézóból.
-Luke, mi folyik itt? -hajtottam le a fejem, hátha így nem veszi észre, mennyire kiakadtam ezen az egészen. Nem hagyhatom, hogy lássa, fontos nekem.
-Van valami, amit nem mondtam el neked. -tett ugyanígy.- És ezt nagyon sajnálom. Mert ha elmondom, már a legelején, akkor lehet, minden máshogy alakul. -csend. Egyikünk sem beszélt, mígnem folytatta:- Ne haragudj, nem akartalak megbántani. Nem akarom ezt a kört majd századszorra is lefutni, úgyhogy, elmondom... -újra hallgatott.
-Mondd nyugodtan... -suttogtam, biztatásképp.
-Beteg vagyok.
-Tessék? -kérdeztem vissza hisztérikusan.
-Pontosabban... Függő.
-Hogy mi? -döbbentem le.
-Most utálsz. Tudtam, hogy ez lesz. Tudtam, hogy még rosszabb lesz a helyzet, mint ez előtt volt és... -nem tudta folytatni. Ugyanis megcsókoltam.- Most akkor mi van? -nevetett egy pillanatra, miután újra tisztes távolságba kerültem tőle.
-Úristen... ÚRISTEN... -pánikoltam be.- Lesmároltam egy fiút, akinek van barátnője... Te jó ég... -eszméltem fel.
-Nem, nincs. Szakítottunk. Még tegnap este. -rázta a fejét.
-Hál' Isten! -tört ki belőlem, és dőltem hátra, miközben kinéztem az utcára.
-Haragszol rám? -kérdezte alig hallhatóan, mintha nem akarna a kérdésére választ kapni.
-Nem, dehogy is! Te nem tehetsz arról, amiket csináltál.
-Azt hittem, sokkal rosszabbul fogod fogadni.
-Ömm... -vettem mély levegőt.- Peti fél éve gyógyult fel.
-Ő is függő volt?
-Bizony. De sikerült neki meggyógyulni. És neked is sikerülni fog. -fogtam meg a kezét.
-Akarod tudni, hogy hogyan keveredtem bele? -ült át mellém. Válasz helyett bólintottam.

***
Luke teljesen nyugodtan mesélte el, hogyan lett drog függő, mióta tart ez az egész, és mennyi pénzt elpocsékolt különböző szerekre. Én meg csak hallgattam a mellkasára dőlve. Olyan érzésem volt, mintha kezdetektől fogva ezt akarnám. És azt hiszem, ez így is van.



Kezdtem mindent lassan megérteni, sőt, a végén még meg is könnyeztem, hogy milyen bunkó voltam vele, mikor ő azt sem tudta, mit miért, és hogyan csinál.
Fizettünk, aztán elindultunk haza. Persze, kerülőúton, hogy kettesben tudjunk még maradni.
-Jársz kezelésre? -néztem fel rá.
-Egyszer voltam. De nem akarok többször menni ahhoz a nőhöz. Nem volt jófej. -válaszolt.
-Ha beszélsz Petivel, biztosan tud neked ajánlani valakit. Azt hiszem, járt egy pasihoz, aki nagyon kedves volt. Lehet, ő beválna neked is.
-Ez jó ötlet! Este fel is hívom. -mosolygott. Szótlanul, kéz a kézben sétáltunk, egészen a parkig, ahol legelőször beszélgettünk.- Tényleg nem zavar téged? -utalt a függőségére.
-Nem, nem zavar. És majd együtt megoldjuk.
-Szóval ez azt jelenti, hogy... -derült fel azt arca, és állt meg.
-Szerinted? -nevettem ki.
-Na végre! -nevetett ő is, és csókolt meg.- Mi legyen a többiekkel? Elmondjuk nekik, hogy együtt vagyunk?
-Miért ne mondanánk el? -vontam vállat mosolyogva, miközben tovább sétáltunk.
-Mert... Mindegy. Igazad van. -gondolkozott el és válaszolt a földre meredve.
Egyre hűvösebb lett, úgyhogy gyorsan szedtük a lábainkat hazafelé.
-Itthon vagyunk! -szóltam,. ahogy beléptünk a házba.
-Heló! -ugrott Michael az előszobába.- Ó... -nézett Luke-ra egy apró fintorral az arcán.
-Na, nagyon kiakadt? -súgta Calum Luknak, mire ő csak egy félmosollyal megrázta a fejét.
-Srácok, üljetek le, tisztáznunk kell valamit! -huppantam le a kanapéra, Ash mellé.
-Minden oké? -nézett féloldalasan rám.
-Minden a lehető legnagyobb rendben! -vigyorogtam. Luke letelepedett mellém, Calum és Mikey velünk szemben ültek le.- Na... -kezdtem bele a mondókámba.- Szeretném, ha most tisztáznánk, hogy nekem mindent elmondhattok. Egyrészt, mert úgy gondolom, barátok vagyunk, másrészt meg azért, mert a bébiszitteretek vagyok, és aláírattatok velem egy szerződést, amiben az állt, hogy minden esetben kötelez a titok tartás, tehát ha akarnám, sem mondanám el senkinek a kis titkaitokat. Elég nehéz úgy 'együtt élni' -mutattam nyuszi fület a levegőbe.- veletek, hogy nem vagyunk egymáshoz őszinték. Például, tegyük fel, Calum allergiás a fahéjra. Én meg mit sem tudva az egészről sütök egy fahéjas sütit, Calum megeszi, aztán...
-Calum nuku. -fejezte be a mondatomat az említett személy.- Várj... Az én vagyok. -fagyott az arcára a mosoly.
-De hülye vagy! -nevette ki Ashton.
-Értitek, mit akarok mondani? -fogtam vissza a nevetésem. Mindenkitől helyeslő választ kaptam.
-És, mielőtt lelépnétek... -hajolt előrébb Luke.- Elmondtam Sarahnak, hogy... tudjátok...
-Mi? -kapta fel a vizet Michael. Végignézett rajtunk.- Ti erről tudtatok? -kérdezte Calumtól és Ashtontól.
-Most mi ebben a nagy cucc? -kérdezett vissza Cal.
-Hogy mi? Az, hogy megint kihagytatok belőle. Az. -pattant fel és viharzott be a szobájába. Kattant a zár, aztán csend.
-Mindig behisztizik... -rázta a fejét Luke.- Elegem lett abból, hogy mindig ezt csinálja. Többet nem fogok miatta idegeskedni. -forgatta a szemeit. Szóra nyitotta a száját, de megelőztem:
-Biztos, ne várjuk meg?
-Biztos. Ezt most nem fogja elcseszni. -bólintott, rám nézve.- Szóval, elmondtam Sarahnak, hogy mi van velem mostanában. És... Most együtt vagyunk. -mosolyodott el.
-Még szerencse, hogy Michael nem hallotta... -suttogta Calum ledöbbenve.
-Miért is? -lepődtem meg.
-Mert régóta nem volt barátnője. És azt hiszem, zavarja, hogy körülötte mindannyian párkapcsolatban élünk. -magyarázkodott Ash.
-Nekem nincs is csajom. -húzta fel a szemöldökét Calum, mire Ashton leborította egy pohár vízzel, amit a dohányzó asztalról vett el.
-Basszus, most már tényleg el kell mennem az izomrángásommal orvoshoz. -sziszegte idegesen.- Amúgy gratulálok. -''mosolygott".
-Köszönjük. -tettem ugyanígy.
-Calum, beszélnünk kell. Húzz a szobádba! -parancsolta Ashton.
-Haggyá', nem vagy az apám. -feleselt a fiú.
-Húzz a szobádba! -idegesedett fel Ashton.- Nem tudja ám, mit beszél... Nagyon keveset alszik. Felpörgeti a kakaó. -tárta szét a karjait a bongyori, aztán futólépésben beirányította Cal-t a szobába.
-Annyira furcsák... -néztem aggódóan Luke-ra.
-Csak fáradtak. -mondta megnyugtatólag, majd megcsókolt.
-Mit kérsz vacsorára?
-Spagettit. -nevetett halkan és döntötte a homlokát az enyémhez.
-Akkor spagettit csinálok. -mosolyodtam el.
-Segíthetek? -lelkesedett fel. Válasz helyett bólogattam, majd a kezét megfogva húztam be a konyhába.


2 megjegyzés:

  1. Ez most így durva volt. Ezek... ezek tényleg összejöttek? :D *-* Omg, ezt nem hiszem el! :D Mikor már el kezdem azt hinni, hogy Michael cica és Sarah végre közelebb kerül egymáshoz, és Luke kilép a képből (bocsi Luke, de ez van), összejönnek... :D Megeszlek! :"D Most tartok ott, hogy nem tudom mi lesz itt. Luke is édes, meg édesek együtt, de Michael is annyira aranyos és hát, ahj. Nem lennék Sarah helyében :D Mikey reakciójára is nagyon kíváncsi leszek :/ Hú, visszaolvasva ez így nagyon zagyva egy komment lett, ne haragudj, de szabályosan kiírtam magamból, ami jött! :D Ráadásul idáig a napom is legalább ilyen zagyva. Na, de húzom tovább itt a szót ;)

    Ui.: Calum-ot ebben a sztoriban ha nem lenne, ki kéne találni! *-* Komolyan, ő a lelki társam a kakaómániájával... xD

    Ölel,
    Raven :* ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Annyira éreztem, hogy ez lesz a reakciód! :'D <3
      Calum... Na igen... Ahogy mondod! :D Ebbe így még bele sem gondoltam. :'D

      Köszönöm a kommented! <3
      Puszi, Hanna :*

      Törlés