2016. október 30., vasárnap

Tizenkettedik

Sziasztok! :)
Meghoztam az új részt. Tudom, hogy megígértem, hogy előbb kiteszem, de egyszerűen semmi időm nincs, a hét végére 3 cikket kell írnom a szerkesztőségbe, ahol 'dolgozom'.
Jól látjátok (de lehet, nem, mert a fejléc nem akar működni, ezt is renoválnom kell...), megváltozott a blog neve, innentől Vapor lesz a címe. A link ugyanaz marad. :) Több újításon is dolgozom, ami majd remélem, elnyeri a tetszéseteket! A sztori most már megtalálható Wattpadon is, ezt a jobbra lévő menüben megtaláljátok.
HA ESETLEG MOST VAGY ITT ELŐSZÖR, akkor kérlek, kattints a menüben a 'Szereplők' fülre, és ismerkedj meg a karakterekkel. :) Ha tetszik az irományom, iratkozz fel, hogy azonnal értesülj az új részekről!
Na jó, nem rizsálok többet, jó olvasást, és jó szünetet!! Puszi!
~H


-Hát te aztán nem szarozol. -húzta fel egyik szemöldökét mosolyogva. Hevesen megcsókolt, közben felhúzott a földről. Éreztem rajta a másik nő parfümének illatát.
-Luke... -toltam el magamtól, az ajkamra harapva. Értetlenkedve nézett rám.- Nem direkt akartam ezt így.
-Na és? -vont vállat, és kezdett hajolni, újra.
-Mi az, hogy na és? Nem érted? Én nem akarom, hogy velem csald meg a barátnőd! -mérgesedtem fel. Nehezemre esett kimondani, de ha van barátnője, nem lehetek én a harmadik személy...
-Ki mondta neked, hogy van barátnőm? -tárta szét a karjait.- Michael volt. Igaz? Tudtam, hogy az a...
-Ki ne mondd! -vágtam a szavába szigorúan.- Nem mondta senki. Nem vagyok hülye, rájöttem magamtól. Most is nála voltál. De ezt akkor is tudnám, ha nem jelentetted volna be... Érzem rajtad a parfümét.
-De Nancy csak egy... egy lány... -magyarázkodott.- Aki a Starbucksban dolgozik, és..
-Luke, én is csak egy lány vagyok. A bébiszitteretek. -nevettem el magam bosszúsan.
-Minden kisfiú bele van zúgva a bébiszitterébe. -mondta halkan, egyenesen a szemembe nézve.
-De te nem vagy kisfiú. -ráztam a fejem, visszatartva a könnyeimet.
-Sarah, kérlek, felejtsük most el Nancy-t... -húzta össze a szemöldökeit kétségbeesetten.
-Előbb válaszolj a kérdésemre... Együtt vagytok?
-Pff... Ez egy hülye kérdés, ilyenekre nem válaszolok.
-Luke! -szóltam rá.
-Igen... -fújta ki a levegőt.
-Na, akkor miről beszélünk? -tettem úgy, mintha nem fájna ez az egész.- Jó éjt. -fordítottam neki hátat, és hagytam egyedül a nappaliban.
Beérve a szobámba lerogytam az ágyra. Életemben nem voltam még ennyire összezavarodott...

***

-Sarah, jó reggelt! -kopogott valaki az ajtómon úgy, mint egy őrült. Ez Ashton lesz... Állításom beigazolódott, ugyanis a következő pillanatban kinyitódott az ajtó.- Nézzétek, fent van! -mosolygott egy tányérral a kezében.
-Jó reggelt... -ásítottam.
-Köszönjük a sütit. -ült le az ágyam szélére.- Cserébe csináltunk neked reggelit. -mosolygott. Felültem, miközben megdörzsöltem a szemem. Calum, Michael és Luke az ajtóban álltak.
-Köszönöm! -mosolyodtam el kábán.- Ameddig megreggelizek, készüljetek el, muszáj elmennünk vásárolni.
-Ne mááár! -fejezte ki nem tetszését Calum.
-Veszünk kakaót. -néztem rá.
-Oké. -mosolyodott el, és kötelesség tudóan kifáradt a szobámból.

***

-Na, kinek mire van szüksége? -ültem le az asztalhoz, hogy összeírjam egy papír fecnire, mit kell venni.- Lukenak zokni... krumpli, Calumnak kakaó... Fiúk? -néztem felváltva Mikey-ra és Ashre.
-Öhm... Ha beugrunk a hangszer boltba, akkor új dobverő. -gondolkodott Ashton.
-Nekem nem kell semmi. -vont vállat Michael.
15 perc múlva a garázs felé lépkedtem az extra magassarkúmban (Calum, köszi, hogy kiválasztottad nekem, nem volt jó döntés...), a szoknyámban (köszi, Luke, ez sem volt az.), a fekete pólóban (köszi, Michael, ez talán jó döntés volt) és a szintén fekete kabátomban (köszi, Ash, ezt a kabátot nagyon szeretem.)
Calum, Mikey és Luke hátul ültek, Ashton vezetett, én mellette ültem. Csend volt, egészen addig, ameddig Ash meg nem szólalt:
-Van jogsid? -nézett rám.
-Van. -mosolyogtam.
-Nem gondoltam volna rólad. -nevetett ki Calum.
-Kérdezd meg Petit! -tettem ugyanígy.- Basszus, elfelejtettem felhívni! -kezdtem, kotorászni a táskámban. Kétszer hívtam, mire felvette.
-Háló? -szólt bele a kagylóba álmosan.
-Szia Peti! Sára vagyok. -derült fel az arcom, és beszéltem a telefonba, magyarul.
-Szia húgi. Mizu?
-Bocsi, hogy nem hívtalak. Csak annyira elvagyunk a fiúkkal, teljesen elfeledkeztem arról, hogy megígértetted velem...
-Semmi gond. -ásított.
-Felébresztettelek? -néztem az órára furcsállóan,
-Aha. De nem baj. Ideje volt felkelnem.
-Soha nem alszol kilencnél tovább.
-Igen, deeee... -habozott.- Közbejött valami...
-Baj van? -idegeskedtem.
-Nem, nem nincs, éppen ellenkezőleg! -nevetett halkan.- Képzeld, találtam munkát.
-Hál' Isten! Hová vettek fel?
-Egy modell cégnél vagyok fotós. Lauren segített.
-Azta! Gratulálok! -döbbentem le.
-Arra gondoltam, valamikor átjöhetnél vacsorázni. Vagy inkább... Menjünk el egy étterembe. Mondani szeretnék valami fontosat, és azt hiszem, ehhez az alkalomhoz nem illik a zacskós leves.
-Hát akkor tényleg nagyon fontos...
-Fontosabb, mint gondolnád. -felelte sejtelmesen. A háttérből ajtó csukódást hallottam.- Mennem kell. Majd még megbeszéljünk a  vacsorával kapcsolatos részleteket.
-Rendben, Peti, szeretlek.
-Én is, szia! -hadart, és nyomott ki.
-Anyám! -röhögött fel Ash.- Tetszik ez a nyelv.
-Ha gondolod, majd taníthatok valamit. -nevettem.
-Mi van Petivel? -érdeklődött Mikey.
-Nagyon furcsa mostanában, az biztos. De meghívott vacsorázni, mert valami fontosat szeretne mondani. Képzeljétek, van munkája. Fotós. Ebben az a vicces, hogy életemben nem láttam még egyetlen egy fotóját sem...

***

-Utálom, hogy a fotósok mindig mindenhol megtalálnak minket! -mérgelődött Calum, a pláza előtt, a kocsiban ülve, dörzsölve a golyózó szemeit a sok vaku miatt.
-Én is. -hangzott a fiúk egyöntetű válasza. És már kezdem megérteni, miért is rühellik... 
Bevásároltunk, közben ettünk az egyik gyorskajáldában, szépen hazacipekedtünk, vagyis nem, mert Luke és Michael nagyon menőnek érezték magukat, és azon versenyeztek, ki tud egyszerre több szatyrot bevinni a garázstól a házig. Két kiló liszt bánta... Szóval csak ketten cipekedtek, Calum meg Ash röhögtek rajtuk. Végülis, tényleg baromi viccesek voltak, de azért ez, azt hiszem, több a soknál. 
Délután a srácok nyugisak voltak, én folytattam a takarítást. Tényleg kellett végre valaki ennél a háznál, aki kitakarít. 
-Azta! -lépett be a szobájába Mikey és nézett körül, mire én csak kinevettem. Rögtön elkomorodott az arca.- Hol van?
-Mi? -kérdeztem furcsállóan.
-Hát a... -rám nézett.- Mindegy. LUKE! -kiabált, még mindig rám nézve.
-Mi van? -jött a kanapén kockuló sráctól a kedvetlen válasz.
-Hova tetted?
-Mit?
-Ne csinálj úgy, mintha nem tudnád!! -rohant ki Mikey a szobából és húzta fel Lukeot a kanapéról a pólójánál fogva.
-Mi bajod van? -lökte el magától Lüke a fiút.
-Hogy mi a bajom!? -ordított Michael.- Elvetted, ami az enyém. És lenyúltad a dalom! -tette hozzá.
-Milyen dalod? Azt a szart, amit a fiókodba bezárva tartottál?
-Hová tetted? -feszült Lukenak Michael.
-Nyugi, csak beleolvastam. -nevetett fel tök higgadtan Luke.
Michael feldúltan rohant Luke szobájába.
-Hé! -szóltam rá, miközben a szöszi asztalán kutatott. Mintha meg sem hallotta volna, úgy kotorászott tovább.- Michael! -léptem oda hozzá, és fordítottam magam felé.- Mi van veled?
-Én csak... -fürkészte az arcom.- Fontos nekem ez a dal.
-Haragszom Luke-ra, de annyira, fontos neked, hogy bántsd?
-Igen, mert... -megállt a beszédben.- Hagyjuk inkább. -hajtotta le a fejét. Szótlanul bevonult a szobájába, majd magára zárta az ajtót.
-Ez most mire volt jó? -néztem Lükéra, aki csak megvonta a vállát.

***
-Egy hét múlva karácsony. -néztem Ashtonra, miközben egy nagyot kortyoltam a kakaómba a kávézóban, ahová ezúttal csak ketten mentünk, hogy legyen alkalmam végre vele is beszélgetni.
-Tudod már, mit veszel Petinek? -tett ugyanígy.
-Nem, pedig régóta gondolkozok rajta.
-Mi lenne, ha vennél neki egy fényképezőt?
-Ash, király vagy! -lelkesedtem fel.- Köszönöm!
-Nincs mit! -nevetett ki.- Figyelj, igazából nem erről akartam veled beszélni. -váltotta komolyra a témát.- Azt gondolom, ha tényleg barátok vagyunk, ezt tudnod kell.
-Jó. -bólintottam.
-Ezt előbb el kellett volna mondanom, de mindig visszatartott...
-Mi?
-Inkább ki? -javított ki.- Luke. -folytatta egy hosszabb szünet és egy sóhajtás után.- Hiba volt, eddig elhallgatnunk.
-Ashton, nyögd már ki! -szóltam rá erényesebben.
-Ne! -rohant be az ajtón Luke. Annyira meglepődtem,. meg sem tudtam szólalni. Leült mellénk, majd idegesen beleivott a kakaómba. -Pincér, kérnénk még egy kakaót! -intett a pincérnek.
-Te jó ég! -túrt Ashton gondterhelten a hajába.
-Mi folyik itt? -tettem fel a kérdést, még mindig lesokkolódva.










2 megjegyzés:

  1. Áááh, már annyira hiányzott ez a blog, meg az ilyen befejezéseid, amiktől tisztára megőrülök! :D Nagyon, tényleg, nagyon örülök, hogy folytatod :)) Hát, ahogy a blogod neve, az enyém is módosult kicsit Raven Black-ről Castleberry-re, de még mindig ugyanaz a tökkelütött kommentelget itt hűségesen :'D :) És nem mellesleg, Luke most már aztán egyre idegesítőbb... (súgd meg, hogy mit titkol, légyszi! :D) Mikey meg egyre imádni valóbb <3 Várom a folytatást ^^

    Ölel,
    Raven :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Raven, én meg annak örülök, hogy itt vagy nekem. :)
      Egy írónak mindig fontos a visszajelzés, és Tőled mindig kapok valami kis 'löketet', ami miatt tudom, hogy érdemes ezt csinálnom.
      Nemnemnem, titok, mit titkol Lüke...
      Imádom Mikey-t. Ez olyan egósnak hangzott... Hát de most na, ha cuki, akkor cuki. Nem? :'D

      Még egyszer köszönöm, hogy mindig számíthatok Rád! Te vagy a legjobb!! <3

      Puszillak!
      Hanna <3

      Törlés