2016. november 1., kedd

Tizennegyedik

Luke-kal megfőztük a spagettit, aztán meg is terítettünk.
-Szólsz a fiúknak? -kérdeztem, miközben felvettem a telefonom. A szöszi bólogatott, én beleszóltam a telefonba:- Szia Peti!
-Szia húgi! Ráérsz? -kérdezte jókedvűen.
-Rá. Éppen etetek, de ráérek. -válaszoltam, a szobából éppen kivánszorgó fiúkra nézve.
-Jó neked a holnap este? Mert akkor meghívnálak vacsorázni. De ha gondolod, hozhatsz valakit magaddal, hogy ne kelljen este egyedül hazamenned, és nehogy megijedj a sötétben. -röhögte el magát.
-De kedves vagy, köszönöm. -tettem ugyanígy, egy kis iróniával a hangomban. Imádja, mikor 'anyáskodhat' felettem. Én annyira nem.
-Szeretnék valami ultra elegáns helyre menni, úgyhogy... szerezz be valami elegáns ruhát.
-Ezt bóknak veszem, Peti! -mondtam fenyegetően.
-Tudod, hogy nem úgy értettem... Bevallom, egy kicsit ideges vagyok, szóval... bocs.
-Minden oké? -kérdeztem vissza aggódóan.
-Aha, csak... Mindegy. Holnap este majd elmondom.
-De ugye nem valami... hogy is mondjam... -kerestem a megfelelő szót, habár a fiúk úgy sem értenek magyarul.
-Nem, semmi olyanról nincs szó. Megígérem, hogy soha többet nem esek vissza. -utalt a függőségére.
-Jut eszembe! Tudunk majd erről beszélni? Mert jó lenne, ha tudnál válaszolni egy-két kérdésre. -tettem fel a kérdést, habár tudom, nála ez tabu téma.
-Belekeveredtél valamibe? -kérdezett vissza egy hosszabb szünet után.
-Nem, én nem. De nagyon fontos lenne.
-Akkor tehetünk kivételt.
-Köszönöm. -vigyorodtam el.- Most le kell tennem, mert a srácok már nagyon éhesek.
-Vigyázz magadra!
-Te is. -válaszoltam, aztán már ki is nyomott.- Bocsi, fiúk, fontos dologról volt szó. -tettem le az asztalra a telefonom, amit Luke fel is vett a kezébe.
-De pici telefonod van.
-Ősrégi. -vontam vállat.- Na, éhesek vagytok? Mert spagettit csináltunk. -mosolyogtam, Luke-ra, miközben az asztalra tettem a tésztát.
-Csináltatok? Luke, mi ütött beléd? Sosem főzöl. Még csak a konyha közelébe sem mész, csak akkor, ha van itthon sör. -nevetett fel Michael.  Ash és Calum összenéztek.
-Ömm... -kezdte Ash.- Ma Luke a soros a főzésben. -füllentett.
-Én mikor jövök? -szedett egy jó adag tésztát a tányérjára Mikey.
-Kedden. -vágta rá Calum.
-Ma van kedd. -csapott a homlokára Ashton.
-Ma szerda van. -húzta fel a szemöldökeit a fiú.
-Nem, mert ma kedd van. -ismételte magát a bongyori.
-Nem mindegy? -nevettem zavartan.- Michael, majd megbeszéljük, mikor leszel te a soros. -szálltam be a dologba. Valami azt súgta, bele kell mennem, mert ha nem, akkor...
-Hahó... -zökkentett ki Luke.
-Tessék? -kaptam fel a fejem.
-Calum kérdezett valamit. -fürkészte az arcom.
-Ja, bocsánat, nem figyeltem. -ráztam a fejem egy pillanatra, majd emeltem tekintetem Cal-ra.
-Szóval akkor elmegyünk a csúszda parkba? -csillogott a szeme az izgatottságtól.
-Meglátjuk. -mosolyogtam a gyerekességén.- Nyáron voltunk Laurennel. Csomó szuper csúszda van ott. -lelkesedtem fel.
-Na végre! Végre van valaki a családban, aki megért! -nevetett Calum. CSALÁDBAN.
-De aranyos vagy. -nevettem én is.
-Mehetnénk jövő szerdán.
-Hagyd már! -röhögte ki Mikey.- Nézd... -pillantott Luke-ra.- Azt hiszem, bunkó voltam veled. Bocs.
-Azt hiszed? -kérdezett vissza gúnyosan a szöszi, mire megrúgtam az asztal alatt.- Vagyis... Én is elég pöcs voltam veled. Sajnálom. -mondta ki. Te jó ég, mintha arra kényszerítettem volna, hogy ugorjon le egy szikláról.
-Akkor haverok? -kérdezte Michael, mire Luke mosolyogva bólintott.
Egészen a vacsora végéig tök jó volt a hangulat, csak akkor Luke lecsendesítette a társaságot, mondván, hogy mondanivalója van.
-Mostmár mindenki tudja, hogy elmondtam Sarahnak... -kezdte.- Visziont van még valami. -nézett Michaelre.- Együtt vagyunk. -vágta oda a fiúnak a mondatot keményen, semmi körítés nélkül.
Mikey lefagyott.
-Bocsánat. -állt fel és ment be a szobájába.
-Tényleg nagyon nehezen viseli a szingli létet.
-Ha te azt tudnád... -rázta a fejét lemondóan Ash.

***

-Akkor? -csókolt meg Luke újra, csukott szemekkel, a szobámban. Válasz helyett hevesen bólogattam, teljesen elvarázsolódva.- Na gyere. -kapott fel nevetve a karjaiba, aztán tett le az ágyra.- Hozom a laptopom. -rohant ki a szobából. Alig telt bele fél perc, már hallottam, ahogy a hosszú folyosón csattog a a talpa.-Na, mit nézzünk? -pötyögött a laptopon.
-Szellemirtók? Azt hallottam, hogy benne van az egyik számotok. -bújtam hozzá.
-Jól hallottad. -nyomott a homlokomra egy puszit.
Mire vége lett a filmnek, Luke elaludt. Alig tudtam kimászni a karjai közül. Betakartam, aztán a konyha felé vettem az irányt.
Attól, hogy így alakultak a dolgok, attól még el kell látnom a feladataimat. Lábujjhegyen osontam a folyosón.
Calum tuti alszik, mert olyan hangosan szuszog, hogy visszhangzik tőle a folyosó. Ashton résnyire nyitott ajtaján keresztül láttam egy nagy gombócot az ágyán, szóval ő is alszik. Luke ajtaja tárva nyitva, azt hiszem, ma az én szobámban alszik. Michael ajtaja előtt pedig teljes csend. Még fény sem szűrődik ki az ajtó alatt.
Ásítva léptem be a konyhába, miközben felkapcsoltam a lámpát.
-Psszt... -tapasztotta nagy kezét a számra Michael, miközben magához húzott.- Nem akartalak megijeszteni. Bocsi. -utalt mosolyogva arra, hogy majdnem felsikítottam. Bűzlött a piától.
-Basszus, a frászt hoztad rám. -löktem le a derekamról a tenyerét.- Mit csinálsz itt? -suttogtam.
-Néztem a naplementét.
-Te részeg vagy. -állapítottam meg, a vállam fölött rá nézve, a mosogatásra koncentrálva.
-Nem is... Csak kólát ittam.
-Ezt még egyszer nem veszem be. És beszélj halkabban, mert felébrednek a többiek.
-Nincsenek is itthon. -rogyott le a székre.
-Menj szépen, feküdj le! Hulla részeg vagy.
-Dehogy megyek. Még csak az kéne, hogy megtámadjanak a kutyák! Akkor ki vég meg téged? Hm??
-Mikey, egy darab kutya sincs itt. -ráztam a fejem halkan nevetve.
-Mi van itt? -dörzsölte a szemeit Luke.
-Ne félj, Sarah, majd én megvédelek! -mosott be Michael Lukenak.
-Michael, mi a francot csinálsz? -förmedtem rá és löktem el Luke-tól, aki megtántorodott. Luke csak úgy köpte a 'dicsérő' szavakat Michaelnek. Látszólag egyáltalán nem érdekelte, háttal nekünk, a konyhapultra támaszkodva állt.
-Hé, hé, nyugodj meg... Jól vagy? -simítottam végig a szöszi arcát, visszatartva a sírásom, és egyben őt is.
-Jól, csak engedj, hadd verjem be a pofáját! -kiabálta egyre hangosabban.
-Majd én megmutatom neked! -tett ugyanígy Michael is, és tűrte fel az ingujját.
-Kinyírlak! -vicsorított Luke, és a háta mögé tolt.
-Ne! -fogtam le a kezét.
-Álljatok le!  -lépett közéjük Ashton.- Luke, részeg. Mit vársz tőle? -nézett felénk.- Te meg indíts befelé! -nézett Michaelre és mutatott a szobája felé.
-Luke... -fordítottam magam felé, immáron nem rejtegetve a könnyeim.
-Ne haragudj... -ölelt magához.
-Annyira utálom, hogy ezt csináljátok. -markoltam meg az elnyűtt pólóját.
-Tudom... -suttogta. Felnéztem rá.
-Vérzel. -állapítottam meg szipogva és kotorásztam a zsebemben, hátha találok egy papírzsepit.- Nem fáj a szád? -válaszul megrázta a fejét.- Volt már ilyen?
-Többször is. De sosem bántjuk. Akkor csinál ilyet, ha részeg. A srácok ezt jól kezelik, nekem viszont el tud kattanni az agyam. Téged nem bántott. Ugye?
-Dehogy! Ne menjünk el orvoshoz? -váltottam témát.
-Nem kell. -nyújt az ajkához.
-Megijedtem. -öleltem meg megint.
-LESZAROK MINDENKIT!! -rontott ki üvöltve a szobájából Michael. Futólépésben ment az ajtó felé. Majdnem fellökött minket. felvett egy cipőt, egy pulcsit, és becsapta maga mögött az ajtót.
-Basszus! -rohant ki Ash a szobából.
-Késő. -szólt Luke.
-Ezt nem hiszem el! -túrt a hajába idegesen.
-Nyugi, reggelre mindig úgyis hazajön. -vont vállat Luke.
-Remélem, nem csinál hülyeséget.
-Én is. -feleltem.
Luke a kezemnél fogva vezetett vissza a szobába.
-Nem kellene megvárnunk? -kérdeztem, miközben leültem az ágyra.
-Felesleges. Várhatnád reggelig.
-Biztos? -ásítottam.
-Biztos. -mosolyodott el.- Még álmosan is szép vagy. -feküdt hasra.

***

Michael nem veszi fel a telefonját. Pedig már nyolc óra van és legalább tízszer hívtam.
Remény vesztve tettem le az asztalra a telefonom, mikor megcsörrent.
-Háló? -szóltam bele izgatottan.
-Sarah Szabo...? -kérdezett vissza valaki bizonytalanul.
-Igen, én vagyok.
-A barátjával kapcsolatban telefonálok, a helyi kórháztól...





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése