2017. június 30., péntek

Tizennyolcadik

Hatalmas csörömpölésre riadtam fel.
-Luke... -kerestem magam mellett.
-Hm...? -dünnyögte.
-Hallottad ezt? -kérdeztem egy újabb hang után, miközben felültem és magam köré fontam a takarót, ezáltal lehúzva Luke-ról is.
-Mit? -kérdezett újból, fáradt és rekedt hangon.- Rohadtul fázom, add vissza...
-Hát ezt...! -mondtam már ingerültebben egy újabb hang hallatán, figyelmen kívül hagyva megjegyzését.
-Biztos csak Ash eszik. -húzta magára a takarót. És abban a pillanatban ordított fel Ashton.
-Tényleg? -néztem rá szkeptikusan.
-Bassza meg... -ült fel ő is.-El kell mondanom valamit. -nézett rám riadtan.- Lehet, késő már, de... -habozott.
-Mondd már! -csaptam a combjára türelmetlenül, mikor hallottam, ahogy Calum szobájában egy test a falhoz csapódik, majd kiabálás szűrődik át a falakon. Kivehetetlen mondatok hangzanak el.- Tartozom a dílernek.
-Mi van!? -csuklott el a hangom.- Ez tudod, mit jelent? -suttogtam ingerülten és egyben megrémülve is. Pólójánál fogva húztam fel az ágyról.
-Most mit csinálsz? -kérdezte, egy enyhe pajkossággal a hangjában.
-Megmentem a segged ettől a dílertől. -nyitottam ki a szekrényt.- Mássz be...
-Hülyéskedsz? -szaladtak fel a szemöldökei.
-Úgy nézek ki? -tettem csípőre a kezeim. Engedelmesen bemászott.- Meg se moccanj. -húztam magamhoz és csókoltam meg. Jó hosszan. Nem is értem, mi ütött belém. Hú...
-Hűha... -kerekedett ki a szeme. Rá csuktam az ajtót. Gyorsan megágyaztam az oldalán, majd magamra kaptam egy köntöst.
A kilincsre tettem a kezem. Miközben már a nappaliból hallatszott a fenyegető, kivehetetlen kiabálás, kifújtam a levegőt. Betojtam.
Szedd össze magad!
Nem először csinálok ilyet. Peti is tartozott a dílernek. Nem is egyszer.
Fejvesztve nyomtam le a kilincset. A nappaliban hirtelen csend lett.
-Fiúk, nem megbeszéltük, hogy nem X-boxozhattok éjjel? -támaszkodtam a falnak és tettem úgy, mintha még félig aludnék.
-Ó, nem is mondtátok, hogy vendégetek van. -nézett rám a fickó, a stukkerét közben Calum és Ashton felé emelve.
-Segíthetek valamiben? -kötöttem meg a köntöst, halál nyugodtan.
-Hát hogyne, bébi. -csapta a lábát a dohányzó asztalra.- Hol van Hemmings? -ordított, mire Cal, Ash és én is betojtunk. Mégjobban. -HOL VAN HEMMINGS!? -kérdezte tagoltan.
-Ma nem tölti itthon az éjszakát. -feleltem egyszerűen.
-Nem érdekel. Valakinek fizetni kell. Ha nem pénzzel, akkor az életével. -nevetett fel. Ez az ember nem normális... Calum rám nézett. Lassan és óvatosan ráztam meg a fejem.- Nézzük, nézzük, mi fájna neki jobban? Ha megkínoznám a barátait, vagy ha elvinném a csaját? -nézett rám úgy, mintha fel akarna falni. Undorító.
-Mennyivel tartozik? -kérdeztem hidegen.
-Két lepedő. -felelt a férfi. Végignézett a nappalin.- Legyen inkább négy. Ahogy elnézem, van mit a tejbe aprítani. -bólogatott elismerően.- Sőt, van egy sokkal jobb ötletem. -ragadta meg a csuklóm.- Négy lepedő, na meg, ha vissza akar téged kapni, akkor hat. -rántott magához.
-Őt hagyja ki ebből! -kiabált Ashton.
-Mert ha nem, akkor mi lesz? -nevetett ördögien, majd hozzányomta arcát a nyakamhoz. Bűzlött a piától. Fujj.
-Engedjen el! -próbáltam kitépni magamat a kezei közül.
-Hé, hé, kislány... -nevetett.- Viselkedj! -förmedt rám. -Mondjátok meg Hemmingsnek, hogy 48 órája van arra, hogy befizesse az elmaradását kamatostól, váltságdíjastól. Ha egy percet is késik, vagy szól a zsaruknak, többet nem látja ezt a szépséget. -nézett rám és szorított rá az állkapcsomra. Bepánikoltam. Nagyon. Luke nem fog tudni összeszedni annyi pénzt, ilyen rövid idő alatt.
-Vigyen engem. -állt fel Cal.
-Egy lépést se! -üvöltötte a férfi és a halántékomhoz nyomta a pisztolyát.- Gyere, szépségem, most szépen hazaviszlek, és utána azt fogod csinálni, amit mondok. -súgta a fülembe, de a csendben hasított a hangja.
-Inkább rajtam állj bosszút, ne rajta. -lépett ki Luke a fal takarásából.
-Luke, ne... -ráztam riadtan a fejemet.
-Azt mondtad, nincs itthon! -markolt a hajamba.
-Hagyd békén! -kiabált Luke is.
-Kussolsz! -hadonászott felé a pisztollyal.
Ash felpattant, ahogy Calum is.
-Marad mindenki a helyén! -próbálta a fickó a kezében tartani a dolgokat. Nem ment.- MINDENKI, vagy a lány meghal! -szorította a nyakamhoz a stukkerét. Újra. A fiúk megtorpantak.
-Egyezzünk meg. -indult felénk Luke felemelt kezekkel.- Fizetek. Csak engedd el.
-Most kell a pénz! -kiabált a férfi.
-Most nem tudom odaadni. -egyre közelebb és közelebb ért hozzánk.
-Akkor elviszem magammal. -jelentette be, és mint egy tárgyat, vonszolt magával a bejárati ajtó felé.
-NEM VIHETED EL! -üvöltötte Luke, miközben gyorsította felénk a lépéseit.
Egy örökkévalóságnak tűnt az egész. Luke szinte rohant felénk. Calum próbálta értesíteni a rendőröket, Ash meg takarta saját magával. A férfi felemelte a pisztolyt. Egyenesen Luke-ra célzott.
Összeszorítottam a fogam.
Luke ordított, mögülem egy tompa puffanást hallottam, a fickó meghúzta a ravaszt, majd magával rántott a földre.
Hosszú csend.
-Aztakurva'... -szólalt meg Cal, a telefont a füléhez szorítva.
-Sarah... -segített fel valaki, aki igen ismerős hangot birtokolt. Valószínűleg beüthettem a fejem, mert mikor lábra álltam, kicsit homályos volt a 'látkép'.- Jól vagy? -fordított maga felé.
-Te meg hogy kerülsz ide? -döbbentem le Mikey látványától. Válaszát meg sem várva átöleltem, mire kiejtette a kezéből a vas kuka fedőt, ami csörömpöléssel esett a földre. Ő is így tett.- Köszönöm. -duruzsoltam as fülébe
Luke sokkolódva ült le a kanapéra.
-Megmentetted az életünket. -toltam el magamtól a fiút, hogy az arcára tudjak nézni.
-Köszi... -suttogta Luke, majd bement a szobámba.
-Menj utána. -engedett el Michael, és nézett le a földön eszméletlenül fekvő férfire. Ashton mellénk lépett, elrúgta a díler kezéből a pisztolyt, majd rám emelte tekintetét.
-Jól vagy? -kérdezte. Bólintottam.
-Ti? -kérdeztem én is. Szintén bólintott.
-Mindjárt itt lesznek a rendőrök. -szólt Calum is.- Felhívom a mentőket. Nagyot estél.
-Semmi szükségem mentőre. Jól vagyok. -ráztam meg a fejem. Habár szédülök, de nem akarom, hogy körülöttem ugráljanak, mert ennek fordítva kéne lennie...- Megnézem Luke-ot. -indultam el a szoba felé.
Kopogtam. Nem jött válasz, ezért benyitottam. Luke az ágy szélén ült, arcát a tenyerébe temetve.
-Hé, Luke... -szóltam, szinte már suttogva. Leültem mellé, aztán átvetettem karjait a vállán. Nem beszélt. Fejét az ölembe ejtette és megeredtek a könnyei.
-Ne haragudj... -nyögte ki.
-Nem történt semmi baj. -simogattam a haját.- Nem a te hibád. -előztem meg a válasszal következő mondatát.

***

Utána nem tudtunk aludni. egyikünk sem.
Luke egész nap a szobájában volt. Nem engedett be senkit. Még engem sem.
-Hm? -lökött lábon Cal, a kanapén ülve.
-Tessék? -kaptam fel a fejem.
-Szóval láttad azt a filmet? -mosolygott rám.
-Ne haragudj, de melyik filmet? -sütöttem le a szemem. Ashton oldalba bökte Calt, majd aprót rázott a fején.
-Sarah, ha rosszul vagy, szólj, és... -kezdte, de a szavába vágtam:
-Nem vagyok rosszul. Nekem semmi bajom. Csak... Aggódom. -néztem Luke szobája felé.
-Minden rendben lesz. -próbált megnyugtatni Michael.
-De ha te nem jössz, most nagyon nagy baj lett volna. -lábadtak könnybe a szemeim.-
-Hát ja, így olcsón megúsztuk. Csak a tetőt kell helyre hozni. -helyeselt Cal. Egyszerre néztünk fel a plafonra, amibe belefúródott a golyó.
-Plafonnak hívják. -javította ki Ash, mire muszáj volt nevetnem. - Te végül is hogy kerültél ide? -fordította fejét Michael felé.
-Hát ö... -kezdte a srác.- Nem bírtam már ott lenni. Úgyhogy mikor már egy ideje nem jött se a doki, se a nővér, úgy döntöttem, lelépek.
-De hát nem sokára hazajöhettél volna. -tájékoztattam.
-Tudom, de... Nem bírtam már várni addig. -mosolygott rám nézve.
-Azt hiszem, mindent értek. -zárta le a témát Ashton.- Rendelünk pizzát? -nyúlt a telefonjához.
Miután mindenki leadta a rendelését, és várakozás képpen a fiúk X-Boxozni kezdtek, úgy döntöttem, teszek még egy próbát.
-Luke... -kopogtam az ajtón. Semmi.- Kérlek, engedj be... -kopogtattam, még mindig. Az ajtó alatt süvített ki a jéghideg szél.- LUKE!! -ütöttem a tenyeremmel a szobaajtót, már igen nagyon felzaklatva, erre persze a fiúk is felfigyeltek.
-Haver... -kopogtatott Ashton.- Aggódunk érted. Legalább mondj valamit! -ütötte a minket és Luke-ot elválasztó tárgyat.
-Van egy ötletem. -szólt Mikey és kotorászni kezdett a zsebében. Nem telt el két perc, egy kulcscsomóval a kezében jött vissza hozzánk.- Itt is van. -szerelte le a kulcs karikáról a kulcsot és adta a kezembe.
Köszönetképpen bólintottam, majd rögtön a zárra koncentráltam.
Kattant a zár, és belöktem az ajtót.
-Édes Istenem... -borzongott meg Calum.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése